Több tízezer terméket kézzel besorolni a saját kategóriafába lehetetlen. Az automatizálás azonban több kárt okozhat, mint hasznot, ha rossz elveken alapul.
A névben szereplő szavakra épülő szabályok csapdát jelentenek
A „ha a névben szám és g szerepel, az pergető műcsali” szabály helyesen besorol néhány wobblert, de tévesen több ezer botot, etetőkosarat és ólmot. A „Fluoro” szó egy csali nevében szín, nem fluorocarbon zsinór. Az „X8” kapásjelző-modell, nem 8 szálas fonott zsinór. Az ilyen hibák észrevétlenek: a termék be van sorolva, csak rosszul, és senki sem veszi észre.
Terméktípus, nem egyetlen szó
Először azt kell meghatározni, mi a termék (bot, etetőkosár, műcsali), és csak utána, hová tartozik. A szín, a modell, a súly és a hossz tulajdonságok. Az anyag lehet típus, ha a piac így tagolja a kínálatot, például a fluorocarbon zsinórok esetében.
Több bizonyíték egy helyett
- a beszállító kategóriája (ha egységes),
- azonos EAN a referenciaboltoknál és azok kategóriája,
- az Ön kategóriájának definíciója: mi tartozik bele és mi nem,
- hasonlóság a már megerősített termékekkel.
Automatikusan csak akkor soroljon be, ha legalább két bizonyíték egyezik. A többit hagyja ellenőrzésre, a beszállítói kategória szerint csoportosítva, hogy egyetlen döntés az egész csoportot rendezze.
Figyeljen a vegyes csoportokra
A „Rods” beszállítói kategória botokat és pótspicceket is tartalmazhat. Ha teljes egészében a „Botok” közé küldi, a spiccek is oda kerülnek. Tömeges besorolás előtt ezért ellenőrizze, hogy a csoportban lévő termékek azonos típusúak-e.
Mérje a pontosságot
Mérés nélkül nem tudja, működik-e a besorolás. Tartson fenn egy ellenőrzött termékmintát, és rendszeresen vesse össze vele az eredményeket. Ha a pontosság csökken, állítsa az automatikát csak javaslattevő módba.